A pótmagánvád intézményét érintő egyes problematikus kérdések

A pótmagánvádas eljárást gyakran illetik a régi/új jogintézmény kifejezéssel. Ezt megalapozza az 1896-os Bp. utáni több évtizedes szünet, mely nem engedett teret a sértett pótmagánvádlóként való fellépésének. Az 1954. évi V. törvény ideje alatt, szovjet szabályozás hatására kizárólag az állami büntetőigénynek engedtek teret. Később ismételten felismerték, hogy az ügyész vádmonopóliumának korrekciójaként szükség van erre a jogintézményre, így az 1998. évi XIX. törvény életre keltette.[1] Bár számos publikáció, tanulmány és sokan a gyakorlatban is egyetértenek ennek szükségességével, felismerik azt is, hogy a pótmagánvádas eljárást több probléma veszi körül, melyek visszavezethetők a szabályozás mikéntjére.

Kattintson ide a letöltéshez